Twilight torta - ismét

Amikor közeleg legidősebb unokahúgom születésnapja, mindig eltöprengek, milyen tortának örülne leginkább. A 14. születésnapjára Twilight tortát készítettem, ezzel kilőttem az Alkonyat összes szimbólumát. Törtem is alaposan a fejemet, akkor most mit csináljak. Felmerült bennem egy Cullen címeres torta készítése, de ehhez ezüst színre lett volna szükségem, és mivel elég későn jutott eszembe ez a variáció, nem volt időm beszerezni ezüst festéket. Végül úgy döntöttem, mivel unokahúgom 7 évig zongorázott, készítek neki egy zongora tortát. Meg is sütöttem a téglalap formájú piskótákat. És ebből az elképzelésből lett az alábbi pergamenes torta...

Hiszen időközben nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy mégsem egy zongora torta az, aminek leginkább örülni az unokahúgom. Végül be is igazolódott az elképzelésem, megsúgta nekem, hogy bizony ennek tényleg jobban örül, mint egy zongorának. 

A pergamen ötlet hogyan született, már meg sem tudom mondani. Egyszerűen bevillant, hogy legyen egy idézet a kedvenc könyvéből, és így jutottam el a pergamenig. Igaz, még ekkor sem voltam teljesen bizonyos abban, hogy ez jó ötlet lesz, mert megfelelő idézetre is szükségem volt. Bevallom őszintén, nem vagyok szakavatott Twilight rajongó, így nem is tudtam, hol keressek idézetet. Persze most is jóbarátom, a Google segített, szinte azonnal megtaláltam a pergamenen olvasható idézetet, mely a negyedik kötet legelején olvasható.

"A gyermekkor nem születésünktől egy bizonyos korig tart, hogy azután ama bizonyos kor után a gyermek felnőtt legyen, s felhagyjon a gyermeteg dolgokkal. A gyermekkor az a királyság, ahol senki nem hal meg." - Edna St. Vincent Millay

Tulajdonképpen szerintem tökéletes idézet egy szülinaposnak, főként ha az a szülinapos rongyosra olvasta már a Twilight köteteit.

Ugyan tudom jól, hogy unokahúgom kedvenc torta íze a Kinder Bueno, én mégis próbáltam valami új ízzel a kedvére tenni, így végül egy saját ötlet alapján karamellás torta készült vanília ágyon. A piskóta lapok között omlós tészta is megbújt, ezt az omlós tésztát kentem meg a házilag elkészített tejkaramellával. Ez volt a már említett vaníliás krém közé téve. Legkívül csoki ganache krémmel kentem le a tortát.

"Franklin, a teknős" torta

Igazából én csak egy egyszerű teknős tortát készítettem Nővérem középső lányának szülinapjára, a Franklin névért már Hanga lányom a felelős. Ahogy meglátta az elkészült alkotásomat, rögtön beleszeretett a kis teknősbe és el is nevezte a mese alapján Franklinnek, azóta is így emlegetjük ezt a tortát. 

Maga a teknős forma onnan adódott, hogy az ünnepeltnek a házi kedvence egy teknős. Ízben is az ünnepelt kívánságát követtem: málnás joghurt tortát rejt belül Franklin, a teknős.

Ennél a tortánál a következő recept szerint készítettem el a krémet:

6dl málna joghurtot 15dkg cukorral feltettem melegedni, hozzákevertem 25g por zselatint. Nem szabad felforralni! 2dl tejszínt kemény habbá vertem és a kihűlt joghurthoz adtam. Málna hiányában sajnos ezúttal nem került bele gyümölcs azt az elenyésző mennyiséget nem tekintve, ami a joghurtban volt. De ha valakinek van otthon málnája, lecsepegtetve hozzá lehet keverni.

Egérözön szülinapra

Hanga születésnapja jó alkalom volt arra, hogy kiéljem kreativitásomat a tortakészítésben. 3 torta is készült e számunkra oly nemes eseményre. Az első tortáját a szülinapi gyerekzsúrjára készítettem el.

Ezúttal szívesen látott vendégei voltak a hűtőnknek az egerek, szám szerint négyen, hiszen ennyi kisgyerek volt jelen a szülinapi zsúron. A választásom azért esett erre a tortára, mert már napokkal a gyerekzsúr előtt el tudtam készíteni a marcipán egérkéket és az egérfogót, maga a sajt sem volt időigényes, hiszen egyszerűen csak be kellett burkolni a túrótortát a korábban sárgára színezett tortabevonóval. Mostanában kifejezetten olyan tortákat próbálok választani, amikre elő lehet készülni vagy egyszerűek. De megvallom őszintén, várom már azt az időt, amikor nem ezek lesznek a fő szempontok.

És hogy ne ékeskedjek más tollával! Ezúton is köszönöm Drága Férjem segítségét az egerek és egérfogó megalkotásában. Szerencsés vagyok, hogy ilyen segítőtársam van. :-)

Matyó mintás torta

Szülinapi ajándéknak készült ez a tortám. Régóta szemezgetek a népi motívumokkal, a magyar népmesék madárkája után szerettem volna virágmotívumos tortát készíteni, kapóra jött Sógornőm szülinapja.

Időszűkében ezúttal tejszínhabos felszínre kerültek fel a virágok, amiből levontam a következtetést: soha többet ilyet! Nagyon nehéz volt rátenni a díszítő elemeket úgy a tortára, hogy a tejszínhab ne sérülj. Minél jobban összpontosítottam, annál jobban potyogott ki a kezemből a marcipán és én annál idegesebb lettem. Talán az sem segített, hogy félideig Fiammal a hátamon sütöttem, másik félidőben a Lánykám lógott az egyik karomból. Nem mintha a bizonyítványomat szeretném magyarázni, de ezúttal sajnos nem éreztem még apró szikráját sem a megelégedettségnek, amikor készen lett a torta.

5 tojásból piskótát sütöttem, középre pedig a madártejes torta lapja került, megszórva szeletelt mandulával. Főzött krémet készítettem, amibe jó sok kókuszreszeléket kevertem. Ha kinézetre nem is voltam vele megelégedve, az ízvilága kárpótolt egy kicsikét. 

Képekkel most is - mint mindig - hadilábon állok, kapok is érte reklamációt, persze az építő jellegűből. :-) Valahogy sohasem sikerül kellő időt szakítsak arra, hogy igazán jó képeket kattintsak el. Vagy attól kell tartsak, hogy Hanga lányom - aki mint minden 2 éves, egy igazi szemfényvesztő - egy pillanatnyi elfordulás alatt könyékig belemászik a tortába, vagy már vinni kell a tortát az ünnepi asztalra. Ezúttal készült a tortaszeletről is kép, de hogy most is legyen egy kis zökkenő a történetben, még nem kaptam meg ezen képeket.

Sacher torta, ezúttal házassági évfordulóra

Zenti keresztelőjének napja duplán Nagy Napnak számított, ugyanis egészen pontosan 40 évvel korábban a Nagyszülei - az én Szüleim - mondták ki a holtomiglan-holtodiglant egymásnak. Kapva kaptam a lehetőségen, ha már úgyis egybe gyűlik a családunk, meglepem Őket egy tortával. Nem igazán szeretek ismételni ízeket (és formákat), főleg nem ilyen kis időn belül, de a Sacher torta nagyon nagy előnye, hogy egy-két nappal hamarabb is el lehet készíteni, mint hogy szükség volna rá. Egyszóval kényszerűség szülte a Sachert ezen alkalomra, persze senki sem panaszkodott, elvégre egy olyan tortáról van szó, amibe 3 tábla jó minőségű étcsokoládé kerül bele! Az általam használt recept megtalálható itt.

 A formavilág napokig alakult és formálódott a fejemben. Az első elképzelésem abszolút nem ilyen volt, szerettem volna ezúttal írókát is használni. Először azonban csak annyiban voltam biztos, hogy piros-fehér színű szív tortát szeretnék. A pirostól kicsit - na jó, nem is kicsit - féltem, ugyanis sokat olvastam már arról, milyen nehéz házilag színezni marcipánt, tortabevonót pirosra. Egy röpke pillanatra még el is gondolkodtam a cukrászati nagykerben járva, hogy ezúttal inkább benevezek a gyári piros marcipánra, de az árakat elnézegetve hamar letettem a könnyebben járható útról. Wilton ételfesték pasztával szoktam színezni, kevés kell belőle és nem áztatja el a bevonót.

Végül nem is bizonyult annyira nagyon ördöngös dolognak a kívánt szín elérése. Tulajdonképpen kiderült számomra, hogy csupán annyi a "titok", hogy nagyon sok pasztát kíván meg a művelet. És bár az imént azt írtam, nem áztatja el a bevonókat a paszta, máris rácáfolok saját magamra. Vagyis inkább helyesbítek. A fekete és piros színt a legnehezebb elérni, ezek tényleg nagy mennyiségű festéket követelnek meg. Ebben az esetben viszont óhatatlanul változik a tortabevonónk állaga. Ezt pedig keményítő por hozzáadásával tudjuk megakadályozni. Normál esetben én porcukron szeretek nyújtani, és annak segítségével keverem be a kívánt színű bevonatot, most viszont keményítőhöz nyúltam. Addig adtam a tortabevonó masszámhoz a keményítőt, míg meg nem közelítette az eredeti állagát. És így már lehetett is nyújtani és bevonni vele a csokitortát.

Hiába jelent meg szebbnél szebb kinézetű torta a lelki szemeim előtt, az Élet újra közbeszólt. Mindkét Gyerkőc lebetegedett a keresztelő előtt. Most visszatekintve szinte csodával határos, hogy sikerült mindent flottul kiviteleznünk és még a két torta is elkészült. Persze ára volt a dolognak: le kellett egyszerűsítenem a házassági évfordulós tortát, ahogy a kép is mutatja, végül a Szüleim keresztnevének kezdőbetűi kerültek fel a tortára díszítés gyanánt. De talán nem is volt annyira nagy baklövés ez a minimalista stílus.

Népmesés keresztelő

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a család legkisebb kisfia, akit a szülei Zentének neveztek el. Zente egy szép szeptemberi vasárnap reggel felöltötte legszebb, hímzett ingecskéjét és a hozzá illő sötétkék mellénykéjét, majd családjával együtt elment a templomba, hogy felvegye a keresztséget. Zente anyukája ugyan hamuba sült pogácsát nem sütött, de a keresztelői tortát ezúttal is nagy gonddal készítette el."

 Ezt a tortát már bő egy éve megálmodtam, egyike volt a Hanga szülinapjára kigondolt torták közül, de akkor a már bemutatott kockásfülű nyúlra esett a választásom. Természetesen Hangának az eredeti színvilággal készült volna, de ezúttal úgy éreztem, mivel a Fiamnak és nem a Lányomnak készítem el a tortát, a sötétkék lesz a nyerő szín. Az pedig már csak egy plusz indok, hogy a mesében megjelenő mellényke is sötétkék. Ugyanakkor már nem emlékszem, hogy Zentét öltöztettem-e a tortához, vagy a torta színét igazítottam-e Zenti öltözékéhez. Egy biztos: jól mutatott a sötétkék madárka a tortán.

Vékony hegyű ecsettel és zselés ételfestékkel festettem fel a motívumot a tortabevonóra. Ezúttal sem marcipánnal dolgoztam, hanem a jól bevált marcipán ízű K2 cukrászati tortaburkolóval.

És ha már madárka van rajta, bújjon meg benne is! Madártej ízű lett a torta. Még egy tortámmal sem arattam ekkora sikert ilyen nagy családi összejövetelen, a hangyáknak sem jutott a morzsájából.

Legvégül szerepeljen itt egy kép is az én kis népmesém főhőséről és tortájáról! :-)

Torta Édesanyámnak

Ezt a tortát Édesanyám születésnapjára készítettem el. Ismét sokat töprengtem azon, mivel is lephetném meg Anyukámat, volt rengeteg ötletem. Mindenféleképpen valamilyen virágos tortát szerettem volna átadni Neki, szerepelt ezért az elgondolásaim között virágcserép, virágkosár is. 

Arra kényszerültem a hatalmas pocakom miatt - ami nem a sok torta megevése miatt nőtt akkorára, hanem Zente fiam bújt meg még akkoriban benne -, hogy lejjebb adjak az igényeimből és egy egyszerűbb tortát válasszak, végül a képen látható torta mellett döntöttem. Szeretem az ilyen tortákat, egyszerűek, mégis szemet gyönyörködtetők. 

Az alapszín kiválasztása Anyukám kedvenc színe alapján történt, ami saját bevallása szerint gyermekkora óta a lila. Nem volt itthon lila ételfestékem még akkoriban, ezért a piros festékbe cseppentettem némi kéket, számomra egész tetszetős lila szín sült ki a keverésből. Majd az alap bevonatra került fel a fehér "csipke terítő". A virágot és a masnit már napokkal hamarabb elkészítettem, hogy alaposan ki tudjon száradni. Egy ehhez hasonló masni elkészítésénél alapvetően fontos az időzítés, ha nincs ideje kiszáradni, akkor nem fogja megtartani a formáját.

A tortát ezúttal "bonbon meggy" ízesítéssel készítettem el, szintén Anyukám egyik kedvenc édessége alapján. Kakaós piskótát sütöttem 9 tojásból, három felé vágtam fel, tehát a krém két rétegben került a tortába. Étcsokoládés krémre halmoztam rá rumos meggyes krémet, mivel konyakom nem akadt idehaza.